Eljött a másnap reggel, azt már előző nap elhatároztuk, hogy korán kelünk, mert ugyebár nem egy wellness szállodába jöttünk a lábunkat lógatni, hanem városlátogatásra. 7:00 órakor fel is keltünk. Lezuhanyoztunk, felöltöztünk és kb. 8:00-8:15 óra körül már a reggelizőben voltunk. Kontinentális reggelit kaptunk, panaszra nem volt okunk, a szalámitól elkezdve a különböző péksüteményekig minden volt. A kapucsínójuk is nagyon finom volt, pedig én nem vagyok az a nagy kávéfogyasztó. Reggeli után a recepción kértünk térképet, amit a három nap során nagyon jól tudtunk használni. A szobában még gyorsan meg is terveztük, hogy a mai nap milyen látványosságokat nézünk meg. A térképen 8 helyszínt jelöltünk ki. 9:00 óra környékén elindultunk, hogy felfedezzük azt a várost, ami az ókorban leigázta fél világot.
Először a metró felé vettük az irányt, gondoltuk annyit nem gyalogolunk és veszünk egy napi jegyet. A metróállomás egy 10 perces sétára volt a szállodától. Mivel első úticélunk a Piazza Navona volt, ezért nem földalattival, hanem a 62-es busszal mentünk mivel ez átszállás nélkül arra vezetett az útvonala. Buszozás közben elgondolkodtam, hogy mikor is ültem (álltam) utoljára helyijáratos buszon. Nem sikerült rájönnöm, de gyanítom jó régen lehetett. Na de szerintem mindegy is. Megérkezve Róma egyik legkedveltebb terére, elénk tárult egy hatalmas szökőkút, közepén egy nagy egyiptomi obeliszkkel. A város tele van különböző méretű obeliszkekkel. A kút (Fontana Dei Quattro Fiumi) az akkoriban ismert négy nagy folyamnak állít emléket, a Dunának, a Gangesznek, a Nílusnak és a Plate folyóknak. A tér tele van kávézókkal, és jó páran árulnak különböző stílusú képeket, festményeket, grafikákat, némelyikek egész szépek. A téren található még egy másik kisebb szökőkút, és Szent Ágnes temploma is.
A teret megnézve a következő állomásunk a Pantheon volt. Ide át lehetett sétálni a térről. A keresztény templomot, amikor odaértünk csak kívülről tudtuk megnézni, mivel épp misét celebráltak, így úgy döntöttünk addig sétálunk egyet a környéken. A környező rész tele van szűk sikátoros utcákkal, nagyon hangulatos, Útközben láttunk egy olyan játékboltot, ami csak fa játékokat árult. Természetesen tele volt különböző méretű Pinokkiókkal. A környező utcákon sétálva odatévedtünk az Olasz parlamenthez. Meg kell jegyezzem nem egy Országház. Egyébként épp valami ünnepség féle volt, mert az épület előtt egy katonai zenekar játszott. A parlament után visszasétáltunk a Pantheonhoz. Mire vissza értünk vége volt a misének, így be tudtunk menni. A kör alakú épületben (43,3m magas és széles) a kupolán egy 9 m átmérőjű szintén kör alakú nyílást hagytak szabadon, itt télen beesik az eső. A templom fala mentén három síremlék található. Az egyik Raffaello, a másik Viktor Emánuelé, míg a harmadik a király feleségéjé.
A következő célállomás a Spanyol lépcső volt, de előtte - mivel lesétáltunk az Argentína térre ahonnan a buszunk indult - ugyanitt tárult elénk, ezért megnéztük az Area Sacra-t. A romkert arról híres, hogy állítólag itt ölték meg Julius Caesart. Maga a kert el van kerítve, és csak a macskák mehetnek be. (van is belőlük jó néhány) A bámészkodás után felszálltunk a buszra és elbuszoztunk az egyik metróállomásig, ahonnan metróval mentünk tovább egy megállót, és már a lépcsőnél is voltunk. Igazából semmi különlegesség nincs ebben a lépcsőben mégis aki Rómába érkezik, mindenki megnézi, és elidőz valamelyik lépcsőfokon. Az tény, hogy itt láttuk a legtöbb turistát. (Amúgy mindenhol sokan voltak.) Azt tudni kell a városról, hogy lépten nyomon nincs (mi egyáltalán nem is láttunk) nyilvános WC. A Spanyol lépcsőnél viszont már itt volt az ideje, hogy elmenjünk és meglátogassuk a porcelánistent. Találtunk is egy Mc Donald’s-ot, ahova be is mentünk. Mivel a női mosdó előtt hosszú sor állt és a férfi mosdónál nem volt senki, szóltam is Hajninak, hogy jöjjön a férfi mosdóba. A magyar ember leleményes, ha valami nagyon kell neki. Voltam már jó néhány mekibe, de én még ennyi hamburgerfaló embert nem láttam.
A lépcsőtől az irányt a Trevi kút felé vettük. Ide is gyalog mentünk, mivel nem volt mesze. A kútnál és a hozzá tartozó kis téren természetesen rengeteg volt a turista. Nem ok nélkül. Nekem a sok látnivaló közül ez volt az egyik kedvencem. Azért sikerült az egyik padon helyet találni, így leültünk és néztük a sok turistát, ahogy fényképezkednek, és dobálják bele a vízbe az eurókat, eurócenteket (naponta 3000 euró körüli összeget landol a kútba. Nem lenne rossz napi, sőt akár még havi fizunak sem J). A fényképet és a pénzdobást mi sem hagytuk ki. Azt tartja a mondás, ha bedobsz egy, akkor visszatérsz az örök városba, ha kettőt, akkor találkozol egy rómaival, ha pedig házasságra vágysz, akkor hármat kell bedobni. Mi egyet dobtunk bele, és kívántunk is, hátha.
A kút megtekintése után elindultunk Róma főutcáján (Via del Corso) keresztül a II. Viktor Emanuele emlékmű felé. Odaérve egy nagy monstrum művet láttunk, pár szoborral. Az emlékmű mellett helyezkedik el a Capitolium. Ez a hely tele van gyönyörű palotákkal, múzeummal, itt található Marcus Aurelius lovas szobra és itt található még az örök város jelképét megformáló Romulust és Remust szoptató farkas szobra is. (másolat, az eredetit valamelyik múzeumban őrzik). A dombról még belátni a római fórumokat, és ellátni egészen a Colosseumig.
A következő tervezett állomásunk a Piazza Bocca della Veritá (Az igazság szája) volt. Ide is gyalog jöttünk, ez volt az első olyan látnivaló, ahol sorba kellet állni bő fél órát. De megérte, még ha egy fotó erejéig is lehetett csak a száj közelébe menni. Mind a kettőnknek megmaradt a keze, tehát nem vagyunk egy hazug emberek. Kíváncsi lennék a Tomi barátom kezére, vajon épségbe tudná kihúzni?! J Egyébként ez a hely is az egyik kedvencem volt, nem azért mert olyan nagy látványosságról van szó, hanem mert van ennek a helynek is egyfajta hangulata.
A nap utolsó helyszíne (nevezetességek tekintetében) a világ első keresztény bazilikája volt a Szent János Bazilika. Ide már metróval mentünk, mivel ez már elég messze lett volna gyalog, de az állomásig azért sétáltunk és így elhaladtunk a Circo Massimo mellett. Az Ókori Rómában itt rendezték a fogathajtó versenyeket. Ma már csak kutyafuttatásra és sétálásra használják. A Szent János bazilikáról csak röviden annyit, hogy régen ez volt a Pápák lakhelye. Na de ezzel még nem ért véget a nap. Elhatároztuk, hogy elmegyünk már egy előre kiválasztott étterembe vacsorázni. Természetesen, hogy csúnya szóval éljek, megszívtuk. Amelyik busszal mentünk volna, az kerek háromnegyed órán keresztül nem volt hajlandó jönni. - Azért a várás közben Hajni felhívta a figyelmem, hogy előttünk sétált el egy magyar celeb, Orosz Barbara. Én megjegyeztem, hogy az lenne a szép, ha azzal a Repülővel jönne haza, amelyikkel mi is megyünk (Hát nem így lett).
- Így, mivel Hajni már elkezdett fázni nem volt hajlandó többet várni, ezért kinéztünk egy másik éttermet, ami a buszvárótól nem volt messze. Nagy nehezen megtaláltuk, mivel egy nagyon kicsi utcában volt, ezért még a térkép sem jelölte. Természetesen itt sem volt szerencsénk, mivel teltház volt. Míg a környékbeli éttermekbe úgy hívogatták be az embereket (akárcsak Balatonon), itt sorban állás volt a bejutásért. A pincér, amikor egy asztal felszabadult kijött és kiválasztotta, ki mehet be. Erről hosszabban a következő bejegyzésbe írok, mivel, annyit elárulhatok következő nap itt vacsoráztunk. Ezen a napon nem maradt más választás, betértünk egy olyan étterembe, ahol csalták be a turistákat. Azért úgy választottunk, hogy ami szimpatikus volt kintről. Olaszországba természetesen mi mást ettünk volna, mint pizzát. Jómagam már indulás előtt jóval elhatároztam, hogy minden nap pizzát fogok enni. Az olasz nemzeti étel, finom volt, vékony tésztával. A pizza mellé kértünk a ház borából, én erre az iható jelzőt használnám. A vacsora után elindultunk a szállodába és arról beszélgettünk, hogy másnap merre vesszük majd az irányt….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése