Újra itt vagyok! Nagyon sok a munkám, ezért most jutottam el odáig, hogy elkezdjem a Római utunk élménybeszámolóját. Már olyan régen volt, hogy talán igaz sem volt….
Hajni karácsonyi ajándéknak egy három napos két személyes Római utazást kapott ajándékba tőlem. A repülő 2011. február 12-én este nyolc órakor indult. Mi Kanizsáról már délután két órakor útra keltünk, mert Hajni be szeretett volna menni a Bauhaus-ba. A barkács áruház után elnéztünk a Camponába, és ettünk egy jó gyrost. Az autót egy diszkont parkolóba tettük le. Szabadtéri parkolóhelyet foglaltam, de amikor megérkeztünk, akkor 700 Ft plusz pénzért a srác felajánlotta, hogy fedett, zárt helyen is megállhatunk. Természetesen elfogadtuk. A szolgáltatásba még beletartozott, hogy ingyen transfert biztosít a parkolós cég. A reptéren mivel online be voltunk már csekkolva , így egyből mehetünk az átvilágító kapukhoz. Volt nálam két fél literes víz, mondtam a Hajninak, hogy igyuk meg. Természetesen ő azt válaszolta, hogy nem kell, majd bent megisszuk. Amikor a bőröndöket pakoltam fel a szalagra, akkor a vámos (vagy mi) szólt, hogy igyuk meg, mert nem lehet semmit bevinni. Megkérdeztem, hogy azért a detektoros kapun még átvihetem-e, és ott meginnánk. A válasz igen volt. Az átvilágításon a szalagra fel kellett pakolni a bőröndöt és minden fémtárgyat egy kosárba. Még az övet is. Csak így lehetett átmenni a kapun. Először én mentem át, nálam csendbe maradt a kapu. A másik oldalon is volt egy vámos féle ez a bunkóbb fajtából. A vizet nem engedte meginni, ki volt készítve egy kuka, és ki kellett dobni. Közben Hajni is átért a kapun. Neki nem volt szerencséje, elfelejtette kivenni a fülbevalókat így becsipogott. Nem küldték vissza, hogy vegye ki, hanem elkezdte egy női biztonsági őr megmotozni. A motozás legalább 2-3 percig tartott, megdöbbentő, hogy majdnem még a bugyijába is belenyúltak. Személy szerint ezt felháborítónak tartom. Ezzel még nem ért véget az átvizsgálási tortúra. A bőröndök is átjöttek az átvilágításon, de a Hajni bőröndje fennakadt, ezért kinyitották és nemhogy megkértek volna, hogy pakolj ki belőle, nem, neki ált bunkókám és kiszórta belőle az összes ruhát és tisztálkodási eszközt. Mint kiderült, Hajni csomagolt, egy 125 ml-es izzadság gátló sprayt és egy 125 ml-es arclemosó krémet. Ez is a már korábban leírt kukába kötött ki. Szerintem ezek a vámosok, vagy inkább csak biztonsági őrök minden kukát utólag átnéznek, és a használható dolgokat viszik haza. Ezekkel a módszerekkel abszolút nem értek egyet. Itt látszik, ha egy mezei parasztgyereknek van egy kis hatalom a kezébe, mennyire vissza tud élni vele. Amikor a repülőtereinket leminősítették, akkor a híradó, a rádió, az újságok is foglalkoztak azzal, hogy ez a biztonsági szolgálat, hogy megalázza az embereket. Nemcsak az egyszerű kis utazókat, hanem a pilótákat, stewardesseket is. Megint Magyarország átesett a ló másik oldalára. Vissza az utazáshoz.
A repülő időben indult és egy és negyed óra alatt már landoltunk is az Örök Városban.
Természetesen a kalandok még nem értek véget azzal, hogy leszálltunk. A reptéren egy picit eltévedtünk, és én fel akartam szállni egy másik járatra. (ki tudja, lehet, hogy Ausztráliába…) A kis eltévedés után viszonylag könnyen megtaláltuk a Leonardo expresszt, ami egészen Róma belvárosába vitt minket. Itt jegyezném meg, hogy jegyet szerintünk nem érdemes venni, mert a kutya se nézte se befelé se kifelé.(de ezt mindenki saját felelősségére döntse el!) Amikor a vonat beért, és kiértünk a város egyik utcájára, akkor elővettem a GPS-t, és a beütött cím alapján elindultunk a szállodába. A beállítási mód, természetesen gyalogos mód volt, de össze vissza kezdett hablatyolni a néni, ezért átállítottam autós módra, ami nagy hiba volt, ugyanis az a környék tele volt egyirányú utcával, így egy szép nagy kerülővel (kb. 15 perc) 150 métert sikerült előre haladni. Ezek után már elég ideges voltam, de még egy kísérletet tettem ara, hogy visszaállítsam a gyalogos módra a GPS-t. Valamiért elkezdett működni, így a 20 perces sétából, lett kerek 1 óra gyaloglás. Éjfélre be is jelentkeztünk a szállásra. A szoba, amikor beléptünk egy picit büdös volt, de szellőztetés után már elviselhető lett az illat. A fürdőt nemrég újíthatták fel, és minden tiszta volt. Azt megállapítottuk, hogy aludni megfelel.
Folyt köv….
