Róma 3. rész (Az ókori Róma)

Nagy nehezen szakítottam időt, hogy újra leüljek a gép elé, és elmeséljem a 3. napunkat, amit Rómában töltöttünk.

Reggel a szokásos időben felkeltünk, elmentünk reggelizni, majd újra nyakunkba vettük a várost. Hajnival abba egyeztünk meg, hogy mindjárt reggel elmegyünk a Colosseumhoz és megvesszük a belépőjegyeket, hátha még nem lesz sor, és így megússzuk a több órás sorban állást. Szerencsénk volt, 10 perc alatt kezünkbe is volt a jegy. Mi kombinált jegyet vettünk, ami érvényes volt a Forum Romanumba és a Palatinusba. Természetesen mindjárt nem mentünk be, hanem felmetróztunk Róma egyik leghíresebb piacára. A vásár nem volt nagy durranás, szerintem Kanizsán nagyobb és nyüzsgőbb szokott lenni. A sok kofaárus után az egyik kis utcába bementünk egy Leonardo da Vinci kiállításra, ahol megnéztük a találmányai makettjeit, és vázlatait.

A múzeum után visszametróztunk a gladiátorharcok színhelyére, és körbesétáltuk a hatalmas építményt. Az idő nagyon jó volt, így leültünk egy lépcsőre ahova odasütött a nap, és az útikönyvünket elővéve elolvastunk mindent az épületről.Egy kis ízelítő belőle: Az aréna Kr. u. kb. 70-72-től 80-ig épült. Eredetileg 50 ezer néző befogadására volt képes, gladiátorviadalokra, állatviadalokra, és egyéb előadásokra használták. Színhelye volt a kora-kereszténység idején nyilvános kivégzéseknek, amelyeket állatviadalokkal kombináltak.

A Colosseum után következett a Palatinus majd a Forum Romanum. Itt meg kell jegyeznem, hogy ez a nap sem múlt el baki nélkül, mire a bejáratot megtaláltuk, addig eltelt kb. 1,5 óra, és többek között megmásztunk egy dombot hiába. Azt hittük arra van a bejárat, mentünk a tömeg után. Lefelé pedig én mondogattam magamba a velünk szembejövőknek magyarul, hogy ti is megszívjátok Báázeg. J  Végül aztán bejutottunk. A Palatinus, nem csak az egyik Róma hét dombja közül, úgy tartják, Kr. e. 753-ban itt ölte meg Romolus Remust, és határozta el, hogy megépíti Rómát, így a Római Birodalom története innen indult. De a legendán túl, valóban itt éltek Róma első lakói, feltártak a Krisztus előtti 10. század környékén épített házakat is. Régen itt voltak a villáik, és palotáik Róma nemeseinek, ez volt a város legelőkelőbb helye, és ma is ezen a dombon a legdrágább az ingatlanárak Rómában. Innen csodálatos természeti környezetben élvezhető Róma egyik legszebb panorámája. Számos ókori rom fedezhető fel a dombon. A legnagyobb, 165 méter hosszú, és 80 méter széles a Stadium, egy ókori római stadion, melynek rendeltetése, és építési ideje nem ismert. Egy másik jelentős rom a Flavius-palotáé (Domus Flavia), amelynek építése Kr. u. 92-ben fejeződött be. A Flavius-palotától délkeletre foglal helyet Augustus palotája (Domus Augustana), amely a római császárok palotája volt. Egy kis történelem után elmesélném, hogy itt már annyira fájt a talpam, hogy még a cipőt is le kellett vennem.

A domb után átsétáltunk a Forum Romanumba. Ez a hely volt Róma ítélkezésének, politikai életének, és kereskedelmének a központja. A Forum Romanumon számos különböző istennek (pl. Saturnus, Janus, Vesta, Concordia) szentelt templom állt, itt volt a szenátus helye, a kivégző tér, ezeken felül bazilikák, palotamaradványok, és négy diadalív romja található itt.

Ezzel az aznapi terv, és kilométer teljesítve volt, következhetett a megérdemelt vacsora. Ezen a napon sikerült végre bejutni Róma egyik leghíresebb pizzériájába a Baffettoba. Először nekünk, magyaroknak furcsa volt a hely, nem elég, hogy ha helyet szeretnél, akkor nyitás előtt menj oda és állj sorba, de amikor végre bemehetsz, a pincér ültet le egy asztalhoz, és mivel csak ketten voltunk még két srácot leültetett mellénk. Gondoltuk ez az este is jól kezdődik. Átnéztük az étlapot, természetesen pizzát rendeltünk, de előtte rendeltünk előételt bruschettát. Ebbe az étterembe is kipróbáltuk a „ház borát” finomabb volt, mint az előző napi. Itt meg is ittunk két kancsóval. Talán egy picit a fejünkbe is szállt, de így bátrak lettünk és szoba elegyedtünk a két hozzánk leültetett sráccal. Az egyik Ausztráliából jött, míg a másik Kolumbiából. Vacsora után elindultunk a szállás felé…

                                                                                Isteni finom volt!

Róma 2. rész (Spanyol lépcső, Trevi kút, Igazság szája…)

Eljött a másnap reggel, azt már előző nap elhatároztuk, hogy korán kelünk, mert ugyebár nem egy wellness szállodába jöttünk a lábunkat lógatni, hanem városlátogatásra. 7:00 órakor fel is keltünk. Lezuhanyoztunk, felöltöztünk és kb. 8:00-8:15 óra körül már a reggelizőben voltunk. Kontinentális reggelit kaptunk, panaszra nem volt okunk, a szalámitól elkezdve a különböző péksüteményekig minden volt. A kapucsínójuk is nagyon finom volt, pedig én nem vagyok az a nagy kávéfogyasztó.   Reggeli után a recepción kértünk térképet, amit a három nap során nagyon jól tudtunk használni. A szobában még gyorsan meg is terveztük, hogy a mai nap milyen látványosságokat nézünk meg. A térképen 8 helyszínt jelöltünk ki. 9:00 óra környékén elindultunk, hogy felfedezzük azt a várost, ami az ókorban leigázta fél világot.

Először a metró felé vettük az irányt, gondoltuk annyit nem gyalogolunk és veszünk egy napi jegyet. A metróállomás egy 10 perces sétára volt a szállodától. Mivel első úticélunk a Piazza Navona volt, ezért nem földalattival, hanem a 62-es busszal mentünk mivel ez átszállás nélkül arra vezetett az útvonala. Buszozás közben elgondolkodtam, hogy mikor is ültem (álltam) utoljára helyijáratos buszon. Nem sikerült rájönnöm, de gyanítom jó régen lehetett.  Na de szerintem mindegy is. Megérkezve Róma egyik legkedveltebb terére, elénk tárult egy hatalmas szökőkút, közepén egy nagy egyiptomi obeliszkkel. A város tele van különböző méretű obeliszkekkel. A kút (Fontana Dei Quattro Fiumi) az akkoriban ismert négy nagy folyamnak állít emléket, a Dunának, a Gangesznek, a Nílusnak és a Plate folyóknak. A tér tele van kávézókkal, és jó páran árulnak különböző stílusú képeket, festményeket, grafikákat, némelyikek egész szépek.  A téren található még egy másik kisebb szökőkút, és Szent Ágnes temploma is.

A teret megnézve a következő állomásunk a Pantheon volt. Ide át lehetett sétálni a térről. A keresztény templomot, amikor odaértünk csak kívülről tudtuk megnézni, mivel épp misét celebráltak, így úgy döntöttünk addig sétálunk egyet a környéken. A környező rész tele van szűk sikátoros utcákkal, nagyon hangulatos, Útközben láttunk egy olyan játékboltot, ami csak fa játékokat árult. Természetesen tele volt különböző méretű Pinokkiókkal. A környező utcákon sétálva odatévedtünk az Olasz parlamenthez. Meg kell jegyezzem nem egy Országház. Egyébként épp valami ünnepség féle volt, mert az épület előtt egy katonai zenekar játszott. A parlament után visszasétáltunk a Pantheonhoz. Mire vissza értünk vége volt a misének, így be tudtunk menni. A kör alakú épületben (43,3m magas és széles) a kupolán egy 9 m átmérőjű szintén kör alakú nyílást hagytak szabadon, itt télen beesik az eső. A templom fala mentén három síremlék található. Az egyik Raffaello, a másik Viktor Emánuelé, míg a harmadik a király feleségéjé.

A következő célállomás a Spanyol lépcső volt, de előtte - mivel lesétáltunk az Argentína térre ahonnan a buszunk indult - ugyanitt tárult elénk, ezért megnéztük az Area Sacra-t. A romkert arról híres, hogy állítólag itt ölték meg Julius Caesart. Maga a kert el van kerítve, és csak a macskák mehetnek be. (van is belőlük jó néhány) A bámészkodás után felszálltunk a buszra és elbuszoztunk az egyik metróállomásig, ahonnan metróval mentünk tovább egy megállót, és már a lépcsőnél is voltunk. Igazából semmi különlegesség nincs ebben a lépcsőben mégis aki Rómába érkezik, mindenki megnézi, és elidőz valamelyik lépcsőfokon. Az tény, hogy itt láttuk a legtöbb turistát. (Amúgy mindenhol sokan voltak.) Azt tudni kell a városról, hogy lépten nyomon nincs (mi egyáltalán nem is láttunk) nyilvános WC. A Spanyol lépcsőnél viszont már itt volt az ideje, hogy elmenjünk és meglátogassuk a porcelánistent. Találtunk is egy Mc Donald’s-ot, ahova be is mentünk. Mivel a női mosdó előtt hosszú sor állt és a férfi mosdónál nem volt senki, szóltam is Hajninak, hogy jöjjön a férfi mosdóba. A magyar ember leleményes, ha valami nagyon kell neki. Voltam már jó néhány mekibe, de én még ennyi hamburgerfaló embert nem láttam.

A lépcsőtől az irányt a Trevi kút felé vettük. Ide is gyalog mentünk, mivel nem volt mesze. A kútnál és a hozzá tartozó kis téren természetesen rengeteg volt a turista. Nem ok nélkül. Nekem a sok látnivaló közül ez volt az egyik kedvencem. Azért sikerült az egyik padon helyet találni, így leültünk és néztük a sok turistát, ahogy fényképezkednek, és dobálják bele a vízbe az eurókat, eurócenteket (naponta 3000 euró körüli összeget landol a kútba. Nem lenne rossz napi, sőt akár még havi fizunak sem J).  A fényképet és a pénzdobást mi sem hagytuk ki. Azt tartja a mondás, ha bedobsz egy, akkor visszatérsz az örök városba, ha kettőt, akkor találkozol egy rómaival, ha pedig házasságra vágysz, akkor hármat kell bedobni. Mi egyet dobtunk bele, és kívántunk is, hátha.

A kút megtekintése után elindultunk Róma főutcáján (Via del Corso) keresztül a II. Viktor Emanuele emlékmű felé. Odaérve egy nagy monstrum művet láttunk, pár szoborral. Az emlékmű mellett helyezkedik el a Capitolium. Ez a hely tele van gyönyörű palotákkal, múzeummal, itt található Marcus Aurelius lovas szobra és itt található még az örök város jelképét megformáló Romulust és Remust szoptató farkas szobra is. (másolat, az eredetit valamelyik múzeumban őrzik). A dombról még belátni a római fórumokat, és ellátni egészen a Colosseumig.

A következő tervezett állomásunk a Piazza Bocca della Veritá (Az igazság szája) volt. Ide is gyalog jöttünk, ez volt az első olyan látnivaló, ahol sorba kellet állni bő fél órát. De megérte, még ha egy fotó erejéig is lehetett csak a száj közelébe menni. Mind a kettőnknek megmaradt a keze, tehát nem vagyunk egy hazug emberek. Kíváncsi lennék a Tomi barátom kezére, vajon épségbe tudná kihúzni?! J Egyébként ez a hely is az egyik kedvencem volt, nem azért mert olyan nagy látványosságról van szó, hanem mert van ennek a helynek is egyfajta hangulata.

A nap utolsó helyszíne (nevezetességek tekintetében) a világ első keresztény bazilikája volt a Szent János Bazilika. Ide már metróval mentünk, mivel ez már elég messze lett volna gyalog, de az állomásig azért sétáltunk és így elhaladtunk a Circo Massimo mellett. Az Ókori Rómában itt rendezték a fogathajtó versenyeket. Ma már csak kutyafuttatásra és sétálásra használják. A Szent János bazilikáról csak röviden annyit, hogy régen ez volt a Pápák lakhelye. Na de ezzel még nem ért véget a nap. Elhatároztuk, hogy elmegyünk már egy előre kiválasztott étterembe vacsorázni. Természetesen, hogy csúnya szóval éljek, megszívtuk. Amelyik busszal mentünk volna, az kerek háromnegyed órán keresztül nem volt hajlandó jönni. - Azért a várás közben Hajni felhívta a figyelmem, hogy előttünk sétált el egy magyar celeb, Orosz Barbara. Én megjegyeztem, hogy az lenne a szép, ha azzal a Repülővel jönne haza, amelyikkel mi is megyünk (Hát nem így lett).

-  Így, mivel Hajni már elkezdett fázni nem volt hajlandó többet várni, ezért kinéztünk egy másik éttermet, ami a buszvárótól nem volt messze. Nagy nehezen megtaláltuk, mivel egy nagyon kicsi utcában volt, ezért még a térkép sem jelölte. Természetesen itt sem volt szerencsénk, mivel teltház volt. Míg a környékbeli éttermekbe úgy hívogatták be az embereket (akárcsak Balatonon), itt sorban állás volt a bejutásért. A pincér, amikor egy asztal felszabadult kijött és kiválasztotta, ki mehet be. Erről hosszabban a következő bejegyzésbe írok, mivel, annyit elárulhatok következő nap itt vacsoráztunk. Ezen a napon nem maradt más választás, betértünk egy olyan étterembe, ahol csalták be a turistákat. Azért úgy választottunk, hogy ami szimpatikus volt kintről. Olaszországba természetesen mi mást ettünk volna, mint pizzát. Jómagam már indulás előtt jóval elhatároztam, hogy minden nap pizzát fogok enni.  Az olasz nemzeti étel, finom volt, vékony tésztával. A pizza mellé kértünk a ház borából, én erre az iható jelzőt használnám. A vacsora után elindultunk a szállodába és arról beszélgettünk, hogy másnap merre vesszük majd az irányt….

Róma 1. rész (Indulás, érkezés, szállás)

Újra itt vagyok! Nagyon sok a munkám, ezért most jutottam el odáig, hogy elkezdjem a Római utunk élménybeszámolóját. Már olyan régen volt, hogy talán igaz sem volt….

Hajni karácsonyi ajándéknak egy három napos két személyes Római utazást kapott ajándékba tőlem. A repülő 2011. február 12-én este nyolc órakor indult. Mi Kanizsáról már délután két órakor útra keltünk, mert Hajni be szeretett volna menni a Bauhaus-ba. A barkács áruház után elnéztünk a Camponába, és ettünk egy jó gyrost. Az autót egy diszkont parkolóba tettük le. Szabadtéri parkolóhelyet foglaltam, de amikor megérkeztünk, akkor 700 Ft plusz pénzért a srác felajánlotta, hogy fedett, zárt helyen is megállhatunk. Természetesen elfogadtuk. A szolgáltatásba még beletartozott, hogy ingyen transfert biztosít a parkolós cég. A reptéren mivel online be voltunk már csekkolva , így egyből mehetünk az átvilágító kapukhoz. Volt nálam két fél literes víz, mondtam a Hajninak, hogy igyuk meg. Természetesen ő azt válaszolta, hogy nem kell, majd bent megisszuk. Amikor a bőröndöket pakoltam fel a szalagra, akkor a vámos (vagy mi) szólt, hogy igyuk meg, mert nem lehet semmit bevinni. Megkérdeztem, hogy azért a detektoros kapun még átvihetem-e, és ott meginnánk. A válasz igen volt. Az átvilágításon a szalagra fel kellett pakolni a bőröndöt és minden fémtárgyat egy kosárba. Még az övet is. Csak így lehetett átmenni a kapun. Először én mentem át, nálam csendbe maradt a kapu.  A másik oldalon is volt egy vámos féle ez a bunkóbb fajtából. A vizet nem engedte meginni, ki volt készítve egy kuka, és ki kellett dobni. Közben Hajni is átért a kapun. Neki nem volt szerencséje, elfelejtette kivenni a fülbevalókat így becsipogott. Nem küldték vissza, hogy vegye ki, hanem elkezdte egy női biztonsági őr megmotozni. A motozás legalább 2-3 percig tartott, megdöbbentő, hogy majdnem még a bugyijába is belenyúltak. Személy szerint ezt felháborítónak tartom. Ezzel még nem ért véget az átvizsgálási tortúra. A bőröndök is átjöttek az átvilágításon, de a Hajni bőröndje fennakadt, ezért kinyitották és nemhogy megkértek volna, hogy pakolj ki belőle, nem, neki ált bunkókám és kiszórta belőle az összes ruhát és tisztálkodási eszközt. Mint kiderült, Hajni csomagolt, egy 125 ml-es izzadság gátló sprayt és egy 125 ml-es arclemosó krémet. Ez is a már korábban leírt kukába kötött ki. Szerintem ezek a vámosok, vagy inkább csak biztonsági őrök minden kukát utólag átnéznek, és a használható dolgokat viszik haza. Ezekkel a módszerekkel abszolút nem értek egyet. Itt látszik, ha egy mezei parasztgyereknek van egy kis hatalom a kezébe, mennyire vissza tud élni vele. Amikor a repülőtereinket leminősítették, akkor a híradó, a rádió, az újságok is foglalkoztak azzal, hogy ez a biztonsági szolgálat, hogy megalázza az embereket. Nemcsak az egyszerű kis utazókat, hanem a pilótákat, stewardesseket is. Megint Magyarország átesett a ló másik oldalára. Vissza az utazáshoz.

A repülő időben indult és egy és negyed óra alatt már landoltunk is az Örök Városban.

Természetesen a kalandok még nem értek véget azzal, hogy leszálltunk. A reptéren egy picit eltévedtünk, és én fel akartam szállni egy másik járatra. (ki tudja, lehet, hogy Ausztráliába…) A kis eltévedés után viszonylag könnyen megtaláltuk a Leonardo expresszt, ami egészen Róma belvárosába vitt minket. Itt jegyezném meg, hogy jegyet szerintünk nem érdemes venni, mert a kutya se nézte se befelé se kifelé.(de ezt mindenki saját felelősségére döntse el!) Amikor a vonat beért, és kiértünk a város egyik utcájára, akkor elővettem a GPS-t, és a beütött cím alapján elindultunk a szállodába.  A beállítási mód, természetesen gyalogos mód volt, de össze vissza kezdett hablatyolni a néni, ezért átállítottam autós módra, ami nagy hiba volt, ugyanis az a környék tele volt egyirányú utcával, így egy szép nagy kerülővel (kb. 15 perc) 150 métert sikerült előre haladni. Ezek után már elég ideges voltam, de még egy kísérletet tettem ara, hogy visszaállítsam a gyalogos módra a GPS-t. Valamiért elkezdett működni, így a 20 perces sétából, lett kerek 1 óra gyaloglás. Éjfélre be is jelentkeztünk a szállásra. A szoba, amikor beléptünk egy picit büdös volt, de szellőztetés után már elviselhető lett az illat. A fürdőt nemrég újíthatták fel, és minden tiszta volt. Azt megállapítottuk, hogy aludni megfelel.

 Folyt köv…. 

Hétköznapi szállásaim I. rész (Naspolya panzió)

A mai nap már az időjárás is kezd újra a téli, meg szokott időhöz hasonlítani. Majdnem két hétig tavasziasak voltak a napok. A hétköznapjaim munkával telnek, reggeltől estig. Mivel nem otthon Nagykanizsán dolgozom, hanem Bátaapátiban, ezért minden nap nem járok haza. Hétfőn elmegyek dolgozni és általában szerdán este azért hazamegyek, majd csütörtök reggel ismét Bátaapáti és pénteken pedig újra Nagykanizsa. A távolság kb. 200 km. Ebből kifolyólag egy hónapban 5500 – 6000 km között autózom. Mint már írtam reggeltől kb. 7:15 órától este 18:30 óráig dolgozom. Amikor végeztem elmegyek a szállásomra, ami helyben-Bátaapátiban van. A szállásom egy helyi panzióban a Naspolya Panzióban található. Egész jó, a szobák új építésűek, tiszták, szépen berendezettek. A fürdőszoba szintén új, nagy és ízlésesen van megépítve.

A panzióhoz tartozik egy étterem is, ide szoktam járni, ebédelni. A menü szerintem drága, 875 Ft, de hát a közelben nincs más hely, így nincs verseny. Az épületnek része még egy fürdőház, amibe van úszómedence, szauna és jakuzzi. Erről képeket majd később rakok fel. Esténként le szoktam menni egyet úszni, szaunázni. A medence nem túl nagy, sőt mondhatnám azt is, hogy pici, de a célnak megfelel, feszített víztükrű és még légbe fúvásos részek is vannak bent. Ami még jó benne, hogy egyáltalán nem hideg a víz, 26 – 28 fok. Hetente – kéthetente egyszer fent vagyok Pesten mivel ott van a cég központja. Ilyenkor Szigetszentmiklóson szoktam megszállni.  Erről bővebben a következő bejegyzésben. Folyt köv.  

Terme 3000

Az elmúlt hétvégén voltunk Moravske Toplice-ben wellnessezni. Ez a település Szlovéniában Muraszombat mellett fekszik, a magyar határtól (Tornyiszentmiklós) 31km-re. Az indulás reggel 8:00 órakor történt, busszal. Azt azért itt meg kell jegyeznem, hogy kb. 10 éve nem ültem buszon. Nekem ez egy régi új élmény volt. Hajni ki is jelentette, hogy olyan vagyok, mint egy gyerek. Nem értem miért, csupán csak minden gombot végignyomkodtam, az ülést hátra akartam dönteni, de nem maradt úgy. Gondolom átalakították, hogy ne zavard ezzel, és ne tedd kényelmetlenné a mögötted ülő utas „kényelmét”. Az utazás kb. 1:00 órát vett igénybe, úgyhogy túléltem. A fürdő (Terme 3000) egész korrekt van minden, ami Zalakarosba is. Érdekesség, hogy itt az öltöző férfi és női egyben. A nap gyorsan eltelt, szinte egész nap a vízben voltunk. Délelőtt kipróbáltuk a híres termál medencét is. Erről egy rövid Bejegyzést be is vágok:

 „A Thermalium-központban, a test és a lelek nyugalmának, lazításának és megújulásának paradicsomában az egészség forrását az egyedi „fekete” termálvíz képezi, amely 1175-1467 méter mélységből tör a felszínre. A víz hőmérséklete a forrásnál 72°C, igazi „természeti csodának” számít, hiszen a szokásos hidrokarbonátos vizek általában hidegek. Ennek alapján ezt, az ókori Pannon-tenger mélységéből eredő „varázsfolyadékot” már 1964-ben természetes gyógyszerre nyilvánították. A „fekete” termálvíznek azonban nem csak terápiás, hanem más pozitív hatása is van az ember szervezetére: felélénkíti és felfrissíti a testet, javítja és serkenti a vérellátást, csökkenti az idegi izgatottságot.”

Azt, hogy az idegi izgatottságot csökkenti-e azt nem tudom megerősíteni, mert nyugodt és kiegyensúlyozott voltam. Szóval délelőtt még csúszdáztunk párat. Két csúszda működött, mind a kettő zárt. Az egyiknél az épületen belül, míg a másiknál a szabad téren értél „vizet”. Mind a kettőnél kipróbáltuk, sőt a kipróbálás után már csak úgy csúsztunk, hogy megfogtam Hajni lábát így egyszerre száguldottunk lefelé. Az épületen belüli csúszda úgy ért véget, hogy nem medencébe érkeztél, hanem a vége kiszélesedett. Amikor megérkeztem szerencsém volt, mert találtam egy 2 euróst. Elhatároztuk, hogy Rómába ezt a pénzérmét dobjuk bele a Trevi-kútba. Délután 2:00 órakor elmentünk az egyik étterembe ebédelni. Az étel egész jó volt, mondjuk én nem bíztam a véletlenre csevapcsicsát ettem és hozzá salátát. Ebéd után újból medence, és estig áztattuk magunkat, meg természetesen a különböző hidromasszásokat is kipróbáltuk.

Bevezetés

Ezt a blogot már régóta el akartam kezdeni, de soha nem jutottam el addig, hogy a regisztráción kívül mást is csináljak vele. Igazából unokatestvérem blogja ihletett meg. Ő már a harmadik évadott kezdte. Igaz neki van témája, mivel minden évad azért született, mert elutazott Ausztráliába. Két szezont a nyaralásáról írt (persze egy kis nyelvtanulással egybekötve), a legutóbbit pedig már azért kezdte el, mert talált kint munkát. Amikor megcsináltam a blog oldalamat, akkor még úgy volt, hogy megyek ki én is Ausztráliába egy kis nyaralásra. De aztán – mint általában nálam lenni szokott – az élet közbeszólt. Terv szerint 2010. december 13-án repültem volna és 2011. január 5-én érkeztem volna vissza hőn szeretett hazámba. Ezzel ellentétben december 21-re sikerült foglalni repülőjegyet, ami még nem is lett volna baj, de január 17-én jött volna vissza gép, korábbi járatokon nem lett volna hely. Így, mivel egy olyan projekten dolgozom, ahol nincs télen leállás ezért három hetet nem szerettem volna, és nem is tudtam volna hiányozni. De a munkámról, majd egy későbbi bejegyzésben írok. Azt még nem döntöttem el, hogy a kedves olvasó (ha egyáltalán lesz ilyen) miről fog olvasni, ha erre az oldalra téved, valószínűleg mindenről, vagy az is lehet, hogy ez lesz az első és egyben utolsó bejegyzésem. Miközben ezeket a sorokat írom el is döntöttem miről fogok először írni. Az elmúlt hétvégén voltunk wellnessezni Szlovéniába, hát bővebben erről olvashattok.

folyt. köv.